Dokumentumok

A francia avantgarde balett



A francia avantgarde balett
A háború utáni francia avangarde szempontjából igen jelentős esemény volt a Champs Elysées-balett társulat létrejötte 1945-ben. Ez a Lifar féle neoklasszikus balett stílus tagadása volt és a modern francia balettművészet kezdetét jelentette. A társulat vezető koreográfusa az alig húsz éves Roland Petit lett, aki szintén fiatal művészeket gyűjtött maga mellé.
A modern francia balett avantgarde irányzatainak legjelentősebb egyénisége Maurice Béjart táncos, koreográfus.
Maurice Béjart a kortárs balett kiemelkedő alakja, és nagy újítója, a koreográfus több világhírű balett-táncos, így Markó Iván mestere.
Maurice-Jean Berger néven született 1927. január 1-jén, Marseille-ben. Édesapja a filozófus, Gaston Berger volt, aki nem vette jó néven, hogy három fia közül a legidősebb a tánc mellett döntött. Maurice tehetsége azonban annyira szembeötlő volt, hogy mindössze 14 évesen már a Párizsban, az Opéra National színpadán táncolt. Tanulmányai befejeztével pedig Janine Charrat és Roland Petit társulatával járta az országot. Sikerei és tehetsége révén hamar meghívták Londonba, majd pedig Stockholmba is.


Maurice Béjart 1927-2007


Huszonhat évesen saját társulata van

Első koreográfiáját éppen a svéd királyi városban állította színpadra, 1951-ben. Két évvel később Jean Laurent-nal megalapította első saját együttesét, a Ballet de l'Étoile-t, amelynek nevét később Ballet-Théatre de Paris de Maurice Béjart-ra változtatta. Az együttes által 1955-ben bemutatott Szimfónia egy emberi lélekért című darab, amelyet elektronikus zenére tervezett, nagy sikert aratott a szélesebb közönség és a kritikusok körében egyaránt.
A Szimfónia a nemzetközi hírnevet is meghozta Béjart számára, 1960-ban Maurice Huisman meghívására Brüsszelbe ment dolgozni, ahol megalapította a Ballet du XX. Siecle együttest, amellyel világkörüli turnéra indult. Legnagyobb sikerei között olyan világhírű koreográfiák szerepeltek, mint a Jorge Donn nevével fémjelzett Bolero, vagy a Rómeó és Júlia.

Béjart 1970-ben a belga fővárosban iskolát is alapított, s a Mudra sok neves művészt adott a balett világának. Tanárként is legalább olyan sikeres volt, mint táncosként és koreográfusként. A Mudra 1988-ig működött, az itt végzettek között pedig sokan - többek között Maguy Marin és Anne Teresa De Keersmaeker - gyarapították a kortárs balettművészet értékeit.
Az időközben iszlám hitre áttért Béjart a fekete kontinensen 1977-ben megalapította az École Mudra Afrique-ot is, amely 1985-ig működött. 1987-ben Svájcba, Lausanne-ba költözött, ahol létrehozta mindmáig utolsó, de egyben legsikeresebb társulatát, a Béjart Ballet Lausanne-t.

Markó Iván mestere

A kortárs balett egyik legnagyobb - ha nem a legnagyobb - mágusa rendkívüli hatással volt a balettművészetre, stílusa eklektikus, rengeteg irányzatból merít. Művészetében éppúgy megtalálhatók a misztikus, pátosszal teli elemek, mint a modern tánc részletei. Előszeretettel varázsol a színpadra a klasszikus zene és a közelmúlt popzene sikereiből egy egészen különleges világot, így fordulhat elő, hogy a Béjart Ballet előadásain egyszerre táncolnak a válogatott balettművészek Mozart és a Queen dallamaira.

A pályán eltöltött hosszú évtizedek alatt olyan neves művészek kerültek ki a keze alól, mint Jorge Donn, Gil Roman, Julien Favreau, vagy éppen a Győri Balett alapítója, Markó Iván. Legújabb felfedezettje pedig, aki a kritikusok szerint a következő években meghatározza a Béjart Ballet arculatát, a Dél-Amerikából érkező William Pedro.

Isten és ördög

A mágikus mester, akit egyszerre tartanak istennek és ördögnek, így vallott világhírnévre szert tett tanítványairól: "Én nem tekintem alkotónak magam. Az igazi alkotó a semmiből teremt valamit. Én szervező vagyok. Anyagot kapok, amelyből létrehozok valami egészen mást. A táncosaimat nem én hozom létre. Én csak segítek nekik kibontakozni. Nem én csinálom a gyereket, de én segítem világra. Bábaasszony vagyok. A táncosaim bábaasszonya."

Olyan felejthetetlen előadások fűződnek a nevéhez, mint a már említett Bolero, vagy az Orfeusz, a Tavaszünnep, a Don Juan, az Egy vándorlegény dalai, A tűzmadár, és A menyegző. A budapesti Operaház balett-társulata 1973-ban mutatta be, és majd húsz évig játszotta A tűzmadár, és az Ez lenne a halál? című koreográfiáit. Tokiótól Athénen át Párizsig és Berlinig számos színpadon kápráztatta el koreográfiájával a közönséget, s a Béjart Ballet legutóbbi darabja, a 2006-ban bemutatott Zarathustra is nagy sikert ért el.
Maurice Béjart (születési neve Maurice–Jean Berger, Marseille, 1927. január 1. – Lausanne, 2007. november 22.) francia balettművész, koreográfus, író, rendező és szövegíró. A klasszikus, kortárs, modern és a neoklasszikus stílust képviselte. A legkülönbözőbb nemzetiségű, kiváló táncosokkal dolgozott együtt. A férfi balett rehabilitálását tűzte ki célul. A művészektől megkövetelte az akadémikus tánc tökéletes tudását és a neoklasszikus irányzatok átvételét is. Előadásai egyesítették a zenét, a lírát, a színházat és a koreográfiát. Béjart alkotásait nagyban befolyásolták lelki szenvedései és az elmúlás, a halál gondolata. Stílusára jelentősen hatottak a világ táncai. Balettjeit klasszikus alapra építette fel, esztétikája pedig abban újít, hogy nem használ kosztümöket és a színpadi dekoráció modern. 1994-től haláláig tagja volt a francia Szépművészeti Akadémiának (Académie des Beaux-Arts français).



Aktuális file-ok

Név  Méret  Feltöltve  ?Downloads  Műveletek
Ennek a listának nincs eleme.

Multilanguage

 
Főmenü
Főoldal
Elérhetőségeink
Fotóalbumok
Videók
Tánctörténet
Fórumok
Alapítványunk